Mascher Róbert kedvenc tárgya – SAAB 900 Turbo

10.1-11. Kedvenc tárgyam, Olvasnivaló

A Budapest Design Week idén új rovatot indít Kedvenc tárgyam címmel. Az interjúsorozatban elismert tervezőket és közéleti szereplőket kérünk meg arra, hogy meséljenek a számukra legkedvesebb tárgyaikról. Kérdéseinkre ezúttal Mascher Róbert DLA formatervező, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesülete (FISE) elnöke válaszolt.

Mi a kedvenc tárgya?

Imádom a tárgyakat, több mindent gyűjtök is, de ahogy megfigyeltem, a hétköznapokban egyre kevesebbet használok (használunk). Végiggondolva, kedvenceim közül mégiscsak a SAAB 900 Turbo autó az egyik legrégebb óta használatban lévő eszközöm. A választásom másik oka, hogy amióta az eszemet tudom, vonzottak a műszaki eszközök, gépek, különösen a járművek: autók, repülőgépek. Nem véletlenül hozott össze a sors ezzel a márkával, hiszen az autók világában talán a SAAB-ok állnak a legközelebb a repülőgépiparhoz. Az 1937-ben alapított cég elnevezése is erről árulkodik: „Svenska Aeroplan Aktiebolaget". A SAAB mozaikszó magyarul Svéd Repülőgép Részvénytársaság. (Híres típusai a Tunnan, Lansen, Draken és a Viggen voltak. A legismertebb a Magyar Légierő által jelenleg rendszeresített Gripen vadászrepülőgép.) Autót a II. világháború után, 1947-ben kezdett el a cég gyártani. Roppant drámai, hogy a világválság után, 2012-ben az autógyár jogutód nélkül megszűnt. Így ez a tárgy azon kívül, hogy ilyen érdekes háttere van, lassan már ipari műemlék is.

Miért tartja „jó” tárgynak?

Több ok miatt is. Formája egyedi, például összehasonlíthatatlan módon pilótakabinszerűen ívelt és meredek szélvédő követi a hosszú lapos motorháztetőt. Praktikus csomagtere tágas és remekül hozzáférhető. Vezetése remek élmény. Ehhez robbanékony, 145 lóerős turbó motorja, az okos felfüggesztése, egyedi belseje is hozzájárul – a fogyasztását most ne említsük… Hangja borzongató. Öblös hangját hosszú, nagy átmérőjű kipufogórendszerének és a 2 literes benzinmotorjának köszönheti. No, és nem utolsó sorban biztonságos is. Björn Envall konstruktőr és munkatársai 1978-ban nem véletlenül alakították ilyen robusztusra a többcellás lökhárítót, építettek acélbetétet az ajtókba vagy helyezték az indítókulcsot a kormányoszlop helyett a váltó mellé. (Karambol estén így a kulcscsomó nem zúzza szilánkosra a vezető térdét.) És nagyon fontos az időtlen design. A tervezett elavulásról a SAAB esetében szerintem szó sem lehetett. Ezt a típust egyetlen kis „facelift-től” (hűtőrács és lámpa) eltekintve 15 éven át változatlan karosszériával gyártották (1979-1993).

Mi a tárgy története, hogyan jutott Önhöz?

Kinőttük a még nagyobb designklasszikust, a bogárhátú Volkswagenemet, amelyet 21 évig használtam. Egy ötajtós családi autót kerestem, elkezdtem figyelni, hogy az autók tengeréből melyiket érezném magaménak. A fentiekből is kiderülhetett, nem vívódtam sokáig, 2002-ben találtam rá erre a metálkék svédacélra.

Mit gondol, milyen szerepet játszik a design abban, hogy ez a tárgy a kedvence?

Meghatározót. Mint designer, nehezen tudnám az életemet elképzelni egy kevésbé stílusos autóval. Azt nem írom le, hogy gyönyörű, ugyanis tapasztalataim szerint megosztó a megjelenése. (Van, aki szerint olyan csúnya, hogy már szép.) Mindenesetre, ha nem ragadott volna magával a karaktere, nem biztos, hogy a kisebb-nagyobb műszaki zavarok, váratlan karbantartási költségek ellenére kitartottam volna mellette!


Mascher Róbert DLA formatervező, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesülete (FISE) elnöke

Galéria