Pistyur Veronika kedvenc tárgya – Olimpia Zagnoli illusztrációja

10.1-11. Kedvenc tárgyam, Olvasnivaló

A Budapest Design Week idén új rovatot indít Kedvenc tárgyam címmel. Az interjúsorozatban elismert tervezőket és közéleti szereplőket kérünk meg arra, hogy meséljenek a számukra legkedvesebb tárgyaikról. Kérdéseinkre ezúttal Pistyur Veronika, a Bridge Budapest ügyvezetője és az Oktogon Ventures partenere válaszolt.

Mi a kedvenc tárgyad?

Sok tárgyhoz kötődöm érzelmileg a hétköznapokban. Nehéz volt ezért választanom. A mobilom és a kocsim mindkettő szoros kötelék, nem csak használom, de szeretem is őket. (Egy piros iPhone-ról és egy szintén piros Fiat 500-asról van szó. Előbbi pirossága egy bizonyos ügy melletti elköteleződést is jelent: az Apple a red-vonal tárgyaiból származó bevétel egy részével támogatja a HIV/AIDS kezelését célzó kutatásokat.) A tárgyakhoz való kötődésem néha annyira szoros, hogy meg is személyesítem őket. Így pl. a kocsimnak is van neve, de a hűtőnknek is (Pirike és Hugó). Az egészen egyszerű hétköznapi tárgyak kiválasztásával is szívesen töltök időt, igyekszem a praktikumon túl valamilyen érzelmi-esztétikai többletet kapcsolni a választásaimhoz. Még a Macbookom védőtokja is ilyen választás. A kedvenc tárgyért folyó szelektálásban a Kindle-öm előkelő helyen végzett. Nem megyek nélküle sehova. Imádom, hogy egy ilyen praktikus, könnyű kis eszközben benne van már egy komolyabb házi könyvtár, a kedvenc és a vágyott könyveim is. Na, de amik mégis beelőzték most, azok szintén nagyon hétköznapi tárgyak. Azzal a kis érzelmi-esztétikai töltettel és többlettel, amit Olimpia Zagnoli illusztrációi jelentenek számomra. Keresem, kutatom azokat a tárgyakat, amikre rákerültek (legálisan) a karakteres, élénken színes grafikái. Legyen az egy bögre, az aktuálisan kedvenc pólóm, egy kávés doboz vagy a laptopom asztali háttere. Örülnék táskának, párnának, esernyőnek is OZ fantáziavilágával.

Miért tartod „jó” tárgynak?

A kötődés tehát Olimpia Zagnoli illusztrációihoz kapcsolódik, és így azokhoz a tárgyakhoz, amikre rákerül vagy amikre odacsempészem, hogy gyakran lássam és velem lehessen, mint például az asztali háttérképem. Mivel egy nap akár 6-8 órát is ülök számítógép előtt, az asztali háttérképhez talán szokatlanul szoros viszonyom van. Gondosan és hosszan választom ki. Amikor felfedeztem OZ világát, biztos voltam benne, hogy megkeresem azt a képet, ami színeiben és tartalmában is illik hozzám. Egy hedonista nő van a képen. Nem is magyarázom... (Egy Big Mamma receptkönyv első borítóterve volt, nem azt választották a megrendelők.) De legalább ennyire fontos, hogy a reggeli kávémat is egy olyan bögréből iszom, amit a Fine Art America webshopjából szereztem be, és egy 2019-es OZ-illusztrációt, egy nyári The New Yorker magazin címlapját ábrázolja. És ebben a tárgyban a hétköznapiságán túl megint egyesül sok minden, ami számomra fontos és jó érzéssel tölt el, amikor a kezembe veszem. Nem vagyok rendszeres New Yorker olvasó, de néha elkap és irigylem azt az elmélyültséget, amivel a szerzői elmerülhetnek témákban, területekben, és azt a kifinomultságot, ahogy az íráshoz viszonyulnak. New York pedig persze önmagában a szívem egyik csücske, Berlin és Budapest mellett, ha a világ nagyvárosai közül választok. Szóval ebben az egyszerű kis bögrében ezt szeretem, hogy OZ illusztrációjától a beszerzés helyén át, a különböző rétegek olyan jelentést adnak számomra, ami érzelmi kötődést eredményez az egyik leghétköznapibb tárgyamhoz.

Mi a tárgy története, hogyan jutott hozzád?

Szóval számomra nem a tárgy története fontos igazán, hanem maga Olimpia Zagnolival való ismerkedésem és kötődésem, akit pár éve Triesztben sétálgatva, egy kávézó kirakatában fedeztem fel, és azóta követek Instagramon, a saját weboldalán és fotós édesapjával közös webáruházában. Az Illy kávé minden évben felkér limited edition kávésdobozok és -csészék tervezéséhez egy-egy művészt. Volt már Yoko Onóval is sorozatuk, aztán pár éve Olimpia Zagnolira esett a választásuk. És lett az én első OZ-tárgyam is egy kávés doboz. OZ Milánóban él, és ahogy az illusztrációi is, ő maga is számomra a látszólag ellentmondásos burjánzó egyszerűség, buja letisztultság, a játékosság, a szabályok követése és megkerülése is. Úgy feminin a világa, hogy közben sosem az elcsépelt, előítéletes színekkel apellál. Rajongok a színeiért. A karakteres, egyértelmű, határozott színeket és formákat szeretem. A pasztell távol áll tőlem. OZ illusztrációiban nagyon tetszik, hogy végtelenül egyszerűnek tűnnek, de mégis, ha nem ezzel a színnel, hanem azzal a másikkal jelenne meg, és a formavilág meg az arányok nem ezt a nagyvonalúságot követnék, ami a kezében, a szemében van, akkor teljesen más világot kapnánk. Szeretem a viccességét, hogy energizál vagy egyszerűen csak megmosolyogtat. Tetszik, ahogy OZ bevette már Amerikát, hogy a New Yorker már többször kérte címlap illusztrációra, de nem derogál számára egy tapétabolt dekorációját sem megtervezni, vagy akár egy fast fashion áruház papírzacskóját (Uniqlo). Sikeres kortársunk, bármikor felismerhető, emblematikus színes világgal.

Mit gondolsz, milyen szerepet játszik a design abban, hogy ez a tárgy a kedvenced?

OZ szín- és formavilága, valamint a humora az, ami meghatározza a képeit, ezen keresztül a tárgyakat, amiken felbukkanak. Enélkül csak egy bögre vagy egy póló lenne, de így a világával, a képei jelentésével kerül számomra a helyére, és tesz egy-egy hétköznapot jobbérzésűvé. Pusztán attól, hogy azt viselem vagy abból kortyolok. Számomra a design mindig ez a jelentés is. Tudom, ki az alkotó, kapisgálom, értem, mi a világa, mi a szándéka, és így tesz hozzá a tárgyak funkcionalitásához és minőségéhez is.


Pistyur Veronika, a Bridge Budapest ügyvezetője és az Oktogon Ventures partenere

Galéria