Bősze Ádám kedvenc tárgya – Kotta Vogel Eric illusztrációjával

10.3-11. Kedvenc tárgyam

A Budapest Design Week idén új rovatot indít Kedvenc tárgyam címmel. Az interjúsorozatban elismert tervezőket és közéleti szereplőket kérünk meg arra, hogy meséljenek a számukra legkedvesebb tárgyaikról. Kérdéseinkre ezúttal Bősze Ádám zenetörténész, szakújságíró, zenei antikváriumvezető, műsorvezető válaszolt.

Mi a kedvenc tárgyad?

Az egyik kedvenc tárgyam egy kotta, amelyet nem feltétlenül a zenei tartalma miatt, hanem inkább a címlapja miatt szeretek. A litográfia mint nyomtatási technika előretörésével egyre könnyebben lehetett attraktív címlapot készíteni, és ezt kihasználták a zeneműkiadók: mind több „magát könnyen eladó” kottát készíttettek. Henri de Toulouse-Lautrec, Scheiber Hugó, Faragó Géza, Vogel Eric csak néhány név a sok közül, akik kottacímlap-grafikával tettek szert némi mellékesre. És nem csupán a könnyebb műfaj dalai kaptak mutatós címlapot: Bartók Béla unokatestvérét, Voit Ervin grafikust kérte föl, hogy Magyarországon megjelent darabjaihoz címlapgrafikát készítsen. Sőt, egyes esetekben még arra is megkérte, milyen tájegység népi motívumaiból merítsen ihletet. A „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz” persze nem bartóki szintű zene, a címlapgrafika viszont remek.

Miért tartod „jó” tárgynak?

Erre két válaszom is van. Az első egyszerű. Vogel Eric rajza, saját „betűtípusa”, a kompozíció struktúrája egyszerre könnyen érthető és elgondolkodtató. Pontosan olyan, mint Ábrahám Pál zenéje. Nem gondolja senki, hogy a „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz” daltól a sarkaiból fordul ki a zenetörténet, de Ábrahám zenéjében érezhető a fűszer, a kekeckedés, amitől a muzsika a megszokott kuplék színvonala fölé emelkedik. És a grafikai kompozíció pontosan ezt tükrözi. A második válaszom konkrétan a kezemben lévő példányra vonatkozik. A 19. század végén, a 20. század elején ezekből az egylapos nyomtatványokból viszonylag sok készült. Az érdeklődő megvette, hazavitte, otthon eljátszotta, elénekelte, ha társaság jött, azokkal együtt mulatott rá. Egy idő után, amikor már a dalokból több paksaméta is összegyűlt, leugrott a könyvkötőhöz, és beköttetett vagy 30 ilyet. Úgy, ahogyan régebben mi is saját best of CD-t másoltunk magunknak. A könyvkötő viszont – remélem, a pokol valamelyik bugyrában van – körbevágta a kottákat, hogy a kötet éle egyenes legyen. Így elképesztően ritka, hogy egy ilyen darabból csonkítatlan példány előkerüljön. Ami itt van előttem, az viszont ilyen, és ennek nagyon örülök.

Mi a tárgy története, hogyan jutott hozzád?

Egy hagyatékban találtam. Fölhívott egy hölgy, hogy kipakolná a pincéjét, és szeretné, ha a kottákat elvinném, mert kell a hely a befőtteknek. Ez a sztori elég prózai.

Mit gondolsz, milyen szerepet játszik a design abban, hogy ez a tárgy a kedvenced?

A zeneműkiadóknak az az új gondolata, hogy a portékájukat jobban el lehet adni, ha azok nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is vonzók, egy új, igaz, rétegiparágat teremtett. A képzőművészek közül kevesen voltak alkalmasak arra, hogy alkalmazkodjanak a piaci és a zenei elvárásokhoz. Vogel Eric kottarajzaiban látszik, hogy neki ez az alkalmazkodás nem akadályt, hanem inspirációt jelentett. Művei egyik oldalról sokatmondóak, a másikról pedig a közönség igényeit is kiszolgálják. És ebben ő az egyik példaképem.

Bősze Ádám zenetörténész, szakújságíró, zenei antikváriumvezető, műsorvezető

A portréfotót Mátyássy Jónás készítette

Galéria